– Volt nagy ünneplés az osztrákok legyőzése után?
– Gondolhatja. Mi, törökök, igen mélyen tudunk gyászolni meg ünnepelni is. A keddi győzelem már-már felér egy nemzeti ünneppel.
– Énekelték, hogy „Európa, Európa halld a lépteket, jönnek már, menetelnek a török seregek”?
– Énekeltünk mi mindent, bár ezt a menetelést többnyire meccsek közben lehet hallani. A lelátó egyik oldala elkezdi, énekel egy sort, a másik a pedig következőt. Felelgetnek egymásnak a szurkolók.
Így, hogy továbbmentünk a nyolcaddöntőből, nagyon. Sajnálom, hogy a magyarok nem jutottak tovább a csoportjukból. Én bíztam Rossi csapatában. De ezzel együtt úgy látom, nem szabad az olasz szövetségi kapitányt elengedni, eddig jó munkát végzett, bár most kétségeim voltak azt illetően, hogy mindig a megfelelő tizenegy embert küldte-e a pályára.
– Meglehet, a kiesésünk mondatja velem, de mintha nem lenne annyira színes, szórakoztató a futball, mint korábban. Ön hogy látja?
– Igen, van benne valami. A csapatok nem előrefele mennek, támadás helyett inkább összevissza passzolgatnak, és saját kapusuknak játszanak sokszor vissza, természetesen ezzel lassítva a játékot. Ha valamelyik csapat gólt szerez, onnantól, nem tudom miért, de további támadások helyett inkább védekezésbe megy át a játék. Csalja az időt.
– Ez lesz a jövő?
– Remélem, nem. Annyi bizonyos, hogy most is és a jövőben is nagyon-nagyon fontos az utánpótlás nevelése, az onnan érkező játékosok szerepeltetése. A világ legjobb utánpótlása Portugáliának és Brazíliának van, de az utóbbi időben Németország, Hollandia és Belgium is nagyon jó munkát végzett ezen a téren, és számos focistája játszik világszerte a kiemelt ligákban. Törökországban még tódulnak a gyerekek a pályákra, ám Magyarországon, az akadémiai képzés ellenére is komolyabban kellene foglalkozni az utánpótlás-neveléssel. Bár az is lehet, hogy én látom rosszul.
– Most ez a nyolc közé jutás mindent átír, kiszínez. Most mintha egyenesen Törökországnak írták volna ki az Eb-t. Ön szerint melyik a legjobb, legegységesebb csapat?
– A miénk. Bár tudom, elfogult vagyok, de bocsássa meg nekem, hogy egy ilyen este után az elfogultság beszél belőlem. A portugálokban csalódtam, 2–0-ra kikapni a grúzoktól, és hát ez több szempontból sem volt szép. Szerintem a spanyoloknak és a németeknek van a legnagyobb esélyük a végső győzelemre.
– Mit gondol, mitől lettek ilyen jók a törökök?
– Állítom, hogy az egész világon nincs még egy olyan nép, amely annyira odalenne a fociért, mint a törökök. Az országnak csaknem kilencvenmillió lakosa van, focival fekszünk, és focival kelünk fel. És kevés olyan ember van az országban, aki valamelyik csapatnak ne szurkolna. És természetesen a három nagy csapatnak, a Besiktasnak, a Galatasaraynak és Fenerbahcénak több tíz milliós szurkolói tábora van. De nemcsak Törökországban, határon túl is. És nem szégyelltünk másoktól, a jobbaktól tanulni. Negyven évvel ezelőtt például, amikor Mészöly Kálmán Törökországba jött dolgozni, a válogatott szövetségi kapitányaként igen sokat tett a török fociért. Nagy szerepe volt a játék fejlesztésében. És ennek a szakmai munkának azóta is folyamatosan érik a gyümölcse, kisebb-nagyobb eredményeink vannak nemzetközi szinten is. Mészölynek, nyugodjon békében, a mai napig hálásak vagyunk.
Régi emlék: Mehmet Basaran és Mészöly Kálmán Isztambulban
Fotó: Facebook/Mehmet Basaran
– Bocsásson meg, de közbevetőleg hadd kérdezzem meg: Magyarországon van csapata?
– Az csak természetes.
– Mégpedig?
– Otthon nagy Besiktas-rajongó vagyok, s mivel egy fekete sas a csapat kabalaállata, Pesten is sasos csapatom van. Zöld-fehér.
– Visszatérve az Eb-re, mit gondol, az osztrákok ellen mi döntött a törökök javára?
– A hit. Elsősorban a hit. Én például több esélyt adtam a meccs előtt Ausztriának, de a csapat szerencsére rám cáfolt. Jobban hittem az osztrákok továbbjutásában, mert eddigi teljesítményük alapján erősebbeknek tűntek. De persze a mérkőzéseket a pályán lehet megnyerni. A török válogatott vérrel-verítékkel küzdött, és megérdemelten nyert. Na, és szerintem nagyon ritka, hogy világ- vagy Európa-bajnokságon egy söprögető két gólt is szerezzen. Hát, most Merih Demiral megtette. Csoda. Maga a csoda. Török csoda esett Németországban.
Írta a Magyar Hírlap
