Kifejezetten nagy iramban kezdődött a mérkőzés, a várakozásoknak megfelelően valamelyest a hollandok voltak aktívabbak. Ugyan nagy helyzet nem volt a meccs elején, az Oranje mégis vezetést szerzett Simons egyéni villanásának köszönhetően, ugyanis labdaszerzése után egy pontos lövéssel maga is fejezte be az akciót.
Hátrányban nagyobb sebességi fokozatba kapcsoltak az angolok, akik 11-esből hamar egyenlítettek, ahogy az előző két kieséses meccsen is. Lendületben maradt a háromoroszlános gárda, amely messze eddigi legjobb teljesítményével rukkolt elő ezen a kontinensviadalon, így szinte azonnal fordíthatott volna, de Foden közeli próbálkozása hiába jutott túl Verbruggenen, a visszafutó Dumfries a gólvonalon állította meg a labdát. A holland védő aztán majdnem a másik kapu előtt is főszereplő lett, mert jobb oldali szöglet után a keresztlécre fejelt. Az élvezetes találkozón mindkét fél gólratörő és lendületes játékot mutatott, s bár a holland akciók is ígéretesek voltak, ritkábban futottak végig, így a szigetországiak összességében nemcsak többet birtokolták a labdát, hanem veszélyesebbek is voltak. Részben a nagy kedvvel futballozó Fodennek is köszönhetően, aki a szünet előtti percekben kétszer is a jobb sarkot vette célba, először a kapufa külső részét találta el, másodjára pedig Verbruggen védett.
Térfélcserét követően is maradt az angol fölény, viszont ebben a periódusban ez meddőnek bizonyult, mert sokkal nyugodtabbá vált a játék, kevesebb kockázatot vállaltak a csapatok. A holland középpálya jóval nagyobb figyelmet fordított a stabilitásra, mint az első félidőben, így az angoloknak nem maradt területük végigrobogni a pályán, sok esetben csak a hátrapassz lehetősége maradt meg. Mivel a védelmek is állták a sarat, így a kapusoknak nem akadt dolguk. Majdnem húsz percet kellett várni az első helyzetre, amikor szabadrúgás után Van Dijk öt méterről térddel lőtt kapura, Pickford viszont résen volt. A 70. perctől fordult a kocka, a narancsmezesek futballoztak meddő mezőnyfölényben, ennek ellenére Anglia állt közelebb a győztes gólhoz, azonban Saka találata előtt Walker épphogy, de lesen volt. Amikor már úgy tűnt, hosszabbításba torkollik az elődöntő, akkor Watkins révén Anglia váratlanul eldöntötte az összecsapást, így egymás után a második Eb-döntőjére készülhet.
A gólok története: A 7.percben a hollandok szereztek vezetést: Xavi Simons elvette a labdát az angol térfél közepén Rice-tól, majd kissé jobbról, 24 méterről jobbal a jobb felső sarokba lőtt, 1–0.
Sokáig nem vezettek a tulipánosok, a 12.percben Saka cselezgetett, Akébe lőtt, aztán Kane jobbal nem sokkal vágja 11-ről a léc fölé a lecsorgó labdát… és majdnem eltöri pár lábujját a nyújtott lábbal érkező Dumfries. Nagyon veszélyesen ment oda a bekk, noha konkrétan csak a labda elrúgása után érte el a labdát.
A pár perces ápolás után a VAR kihívta a játékvezetőt, Ő pedig megnézte és megadta a tizenegyest. Harra Kane jobbal a jobb alsóba lőtt. Verbruggen majdnem elérte, 1–1.
A 90.percben Ollie Watkins a vasárnapi döntőbe rúgta a briteket. Palmer passzát az ötös jobb sarka elől jobbal a tétova De Vrij lába között a jobb, azaz a túlsó alsóba rúgta. 1–2.
Anglia-Hollandia 2-1 (1-1)
Dortmund, Signal Iduna Park, 60 926 néző, v.: Felix Zwayer (német)
gólszerzők: Kane (18., 11-esből), Watkins (91.), illetve Simons (7.)
sárga lap: Bellingham (72.), Saka (86.), Trippier (94.), illetve Dumfries (17.), van Dijk (87.), Simons (91.)
Anglia: Pickford – Walker, Guehi, Stones, Trippier (Shaw, a szünetben) – Rice, Mainoo (Gallagher, 93.), Saka (Konsa, 93.) – Bellingham, Foden (Palmer, 80.), Kane (Watkins, 80.)
Hollandia: Verbruggen – Dumfries (Zirkzee, 93.), van Dijk, de Vrij, Ake – Reijnders, Schouten, Simons (Brobbey, 93.) – Malen (Weghorst, a szünetben), Gakpo, Depay (Veerman, 35.)
Írta a Magyar Hírlap
