A két válogatott – beleszámítva az NSZK és az NDK elleni meccseket is – már több mind ötvenszer mérkőzött egymással 1909 óta, de először játszottak Münchenben. Az előző három mérkőzésen csapatunk ugyan nem kapott ki a némettől, de ezúttal az egyértelmű esélyes a hazai válogatott volt.
Marco Rossi, együttesünk olasz szövetségi kapitánya nagyon reálisan fogalmazta meg a bravúrnak számító pontszerzés lehetőségét: „Tökéletes meccset kell játszanunk, mindenkinek száz százalékot kell nyújtania. Láttuk a skótok elleni mérkőzésen, hogy mire képes a német csapat, a meccs elejétől végéig dominált. Tudjuk, mire számíthatunk, nagyon nehéz dolgunk lesz. Remélem, egy pontot meg tudunk kaparintani, és megmaradnak a továbbjutási reményeink.”
Rossi két helyen változtatott a kezdőcsapatán, Lang Ádám és Szalai Attila helyett Bolla Bendegúz és Dárdai Márton került be a csapatba. A változtatás oka, hogy a svájciaktól elszenvedett 3–1-es vereség alkalmával szokatlanul bizonytalan volt a védelmünk.
A németeknél Julian Nagelsmann szövetségi kapitány nem változtatott a nyitómeccsen a skótokat 5–1-re verő csapat kezdő tizenegyén.
A magyar és a német kezdőcsapat:
Magyarország: Gulácsi – Fiola, Orbán, Dárdai – Bolla, Nagy Á., Schäfer, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Varga B.
Németország: Neuer – Kimmich, Rüdiger, Tah, Mittelstädt – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz
A több mint ötvenezer néző előtt a magyar csapat sokkal bátrabban kezdett, Szoboszlai három szögletet is rúghatott. Az első nagy helyzet azonban 12. percben a ménetek harcolták ki, Havertz erőszakosan megverte Orbánt, de közeli lövését Gulácsi bravúrosan védte.
A 24. percben a kapu előtt menteni akaró Orbánt Gürdogan ellökte, majd középre passzolt, Musila öt méterről a kapuba lőtt. Egyértelmű, hogy a gólt szabálytalanság előzte meg, de a VAR-vizsgálat jóváhagyta a bíró ítéletét, így vezetnek a németek (1-0).
Írta a Magyar Hírlap
