És ha már bonyolultabb lett a labdarúgás, akkor egyre nehezebben megfejthető is. Nem olyan rég még csupán egyetlen ólomnehéz kérdés létezett a fociban, mégpedig a lesszabály. Ám lassan-lassan még a legzsémbesebb öregasszonyok is megértették, hogy mikor van les, és úgy szidták a taccsbírót, akár a meccsre járó fuvarosok.
Igaz, már akkor is kitetszett, hogy a labdarúgás már nem az a jópofa idétlenkedés, amelyet egykoron Löwenrosen Károlyék mutattak be a Pékerdőben, s amelynek végén a fél társaság kórházba került.
Nem. Itt kérem, amióta a pénz vett át mindent, túl nagy a tét egy-egy meccsen, már feszes szabályok léteznek.
Más kérdés, hogy a permanens változások korában a futball sem maradhat változatlan. Még nálunk sem. Ez már nem az az elegáns varázslat, amelyet Orthék vagy később Puskásék előadtak. Nem. Ez már bizony egyben a gépek szenvedélyt távol tartó uralma-unalma is, amelynek során megjelent a video assistant referee, vagyis a VAR. A videóbíró, amelytől azt vártuk, hogy megoldja minden gondunkat, diadalra viszi a soha nem látott, csupán örökké vágyott igazságot a nagy játékban is.
Naivan azt gondoltuk, nincs többé vita, megjött a gép, megérkezett vele az igazság is. Ebből annyi persze föltétlenül igaz, hogy részben valóban megszűnt a vita, pedig ez úgy hozzátartozott a futballhoz, mint egykoron a bíróverés vagy a meccs utáni kocsmai bunyó.
Na, jött a gép, ám vele az is kiderült, hogy azt is emberek működtetik, annak az ítéletét is csak emberek mondják ki. A gólvonal-technológia még csak-csak, de a les, a kezezés, a tizenegyes, minden, minden, emberre van bízva. Mégpedig egy ideje nem is rosszul fizetett emberre. Aki aztán hol így lát, hol úgy dönt, és annyi előnye mindenképpen van, hogy a gépet falusi pályáról sem lehet átzavarni a kukoricásba. Nem csupán azért, mert lelketlen masina, hanem azért sem, mert falusi pályákon egyelőre nem létezik. Így aztán kettévált a játék. Van ugye a VAR-os, amelyet nálunk – fordulónként hatot – az NB I-ben produkálnak, az összes többi meccs pedig VAR-mentes. Ezt látja, kapja az ország, és a gyerekek is ezen nőnek fel. De hát falusi ország vagyunk.
Persze meg lehet tenni, hogy elzárkózunk, géprombolók leszünk, nem érdekel bennünket, merre megy a világ, ám jön a kérdés: gép nélkül külhonban mi lesz velünk? Mert hát ahány nagy torna, annyi nagy vizsga. Igen, minden világversenyen újra és újra nem csupán a csapatok vizsgáznak, hanem a labdarúgás szabályai is. És a VAR keretében bonyolult műszerek, rafinált videóberendezések mondják meg, hogy tulajdonképpen mit is láttunk.
Ha nem így lenne, akkor még mindig a Bély Mihály és Szaffka Manó tollából 1896-ban megjelent, Angol rúgósdi című munkája, az első magyar nyelvű szabályismertető füzet lenne érvényben. De nem. Nem. Azóta más a világ, bár a lelátóról mindig is minden más volt. A lelátóról mindenki élesen lát és persze ítélkezik, ámbár a lelátón sem mindenkinek könnyű okosnak lennie.
Még jó, hogy nem kell szögmérővel, körzővel és fejesvonalzóval meccsre járni. Így persze kicsit túl steril a játék, alig van miről vitatkozni. Mert például ott van Tichy Lajos csehszlovákoknak lőtt gólja a chilei vébén, 1962-ben. Latisev játékvezető úgy látta, nem volt bent a levágódott labda, mi pedig másként. Nos, azóta is bennünk van, azóta is vitatkozunk rajta, és szidjuk a szovjet bírót.
Na és a tizenegyesek. Azok bizony változatlanul nem kis gondot jelentenek. Lökés volt, vagy nem volt lökés, ki érte el előbb a labdát, a kezezés pedig – legalábbis most úgy látszik – örökre megfejthetetlen rejtély marad. Le volt szorítva a keze, vagy éppen nem volt leszorítva? Ezt talán még a grundokról hoztuk magunkkal, bár nem tudom, hogy logikusan gondolkodó ember miként képzeli azt, hogy leszorított kézzel is lehet futballozni.
Gúzsba kötve táncolni? Jószerivel nincs meccs a tévében, amelynek során el ne hangzana ez a leszorított agyrém. Nem is tudom – és ezt már megírtam valahol –, hogy a méhloszi Aphrodité, vagyis a milói Vénusz ellen lehetne-e henc miatt büntetőt rúgatni.
Mindenesetre ott vagyunk az Európa-bajnokságon. Ott vagyunk mi is, s ez a lényeg. És ott vannak a gépek is. S az ezerszemű és ezereszű VAR is ott van, vele kell élnünk, vele kell gondolkodnunk, vele kell élveznünk a játékot. Lehetőleg a mieinkét.
Írta a Magyar Hírlap
